gregorio blogja

2005. augusztus 15., hétfő

Persze eltelt majdnem egy hónap, mire ezt összehoztam… Megírtam már egy ideje, csak… Na mindegy.

Szóval voltam Erdélyben, igaz már elég régen. Konkrétan július 9 és 16 között.

Hogy ennek jelentőségét megértsük, tudni kell azt, hogy apukám marosvásárhelyi volt, és így gyerekkoromban sokat voltam ott, de amióta ő nincs, alig, mert nem volt rá mód, hogy eljussak és azt hittük a családdal, hogy nem lenne kihez hosszabban menni. Persze most kiderült, hogy ez nem így van, de ez az egész vásárhelyi ügy csak egy mellékszál. Mármint az elmesélésre érdemes események szempontjából. Én igazából ezért mentem…

Nade. Ez az egész még valamikor tavasszal kezdődött, amikor egy évfolyamtársam, akit nevezzünk Lacinak (egyébként tényleg így hívják), felvetette, hogy el akar menni Erdélybe kocsival, és keres maga mellé 3 embert, és ha talál, akkor jó lesz. Aztán mondtam, hogy én szívesen mennék, és már csak kettőt keressen. Aztán kiderült, hogy hiába ismeri az évfolyam kb. 70%-át, nem képes két normális csajt találni, akik pont akkor ráérnek, amikor ő menni akar. Ezért végül két olyan csajt talált (az utolsó pillanatban), akik nem igazán váltak be… Kérdeztem, miért nem megyünk máskor, amikor többen is ráérnek. Aztán kiderült, hogy azért mert egy másik kocsival jön velünk egy család, és nekik akkor jó… Ez a család állt egy 30 körüli házaspárból (akik egyébként normálisak bizonyultak), a négyéves gyerekükből (aki nem tud beszélni), valamint a nő anyjából (akinek az iq-ja kisebb, mint a monitoré, amin ezt a szöveget leírva látom most)… Hogy mit kerestek ők ott? És én mit kerestem ott, amikor sejthettem, hogy ezzel gondok lesznek? Ez csupa nehéz kérdés. Abból kell kiindulni, hogy én tudtam, hogy el kell menjek Vásárhelyre, de ott 1-2 napnál több időt nincs miért töltsek, de annyit muszáj, ez meg megoldható, ha együtt megnézzük Vásárhelyt, aztán én ott maradok, és másnap visszamegyek Korondra, ahol a szállásunk volt. Az egész utazásban ez volt talán az egyetlen dolog, ami úgy alakult, ahogy mindenkinek a legjobb. Mert ez rajtam múlt…

De persze nem csak Vásárhely miatt mentem. Kíváncsi voltam a parajdi sóbányára, Brassóra, Csíksomlyóra, meg még más dolgokra is, de végül ezek voltak azok a helyek, ahol korábban nem jártam, de most igen.

Azt még hozzáteszem, hogy ez a család Lacinak egyfajta pótcsaládja, mert az ő családjával (már amennyi még megvan belőle) kizárólag gondok vannak, és ezért nem sok kapcsolatot tart fenn velük, ha nem muszáj.

Utunk során számos abszurd eseményt éltünk át, melyek akkor és ott egyáltalán nem voltak olyan viccesek, mint amennyire utólag annak tűnnek…

Az egész az indulással kezdődött, 9-én, szombaton. Mivel a többiek Fehérvárról jöttek, ahonnan Miskolc nem igazán esik útba, azt beszéltük meg, hogy elbuszozok Debrecenbe, és ott szednek engem össze. Ez elég logikus megoldásnak tűnik, amennyiben ők a 4-es úton érkezne Pest felől. Ez is volt a terv, de aztán az utolsó pillanatban mégis vettek autópálya-matricát, mert késésben voltak… Ezáltal az M3-ason mintegy 30 km-re haladtak el Miskolctól… Ezt természetesen nem közölték velem, mert az túl egyszerű lett volna. Ráadásul a nagy sietségben úgy elkéstek, hogy én vmi 2 és fél órát vártam rájuk a debreceni buszpályaudvaron, melyet azóta annyira utálok, hogy jelenleg egy hely sem jut eszembe, amit ennél jobban… Közben esett az eső meg ilyenek, de legalább normális zenét hallgattam discmanben. Akkor még nem sejtettem, hogy hosszú ideg nem lesz részem ilyen élményben… De amikor végre megérkeztek, és Laci megkérdezte, hogy Máriót hallgassunk vagy V-Tech-et, akkor komolyan elgondolkoztam, hogy inkább hazamegyek gyorsan… De végül maradtam, és hallgattunk rádiót, majd egy ’90-es évekbeli tüctücdiszkószemét kazettát, ami szar volt, de legalább elviselhetőbb, mint bármi más a kocsiban (Márió, Jimmy, Lajcsi, MC Haver stb. …). Székélyudvarhelyen vettem végül kb. 600 forintnyi lejért egy román kiadású, Hungaroton licensz alapján készült Sláger rádiós kazettát, amin volt Edda, Piramis, Fonográf, Beatrice meg ilyenek. És az már jó volt. De ez jóval később történt.

Egyelőre maradjunk annyiban, hogy elindultunk, és mentünk, a Királyhágó tetején láttunk egy Macskajajba illő lakodalmat, ami ilyen volt [macskajaj.avi]. Aztán egész jól haladtunk Korond felé, amíg el nem értük az Ungheni-nek nevezett Nyárádtőt, ami 80 km-re van Korondtól. A(z elvileg) legrövidebb úton. Természetes, hogy arra mentünk, és nem körbe Marosvásáhely felé, mert Lacinak is ezt ajánlotta a főnöke. Na, én most azt mondom, hogy a Nyárádtő-Ungheni és Ákosfalva-Acăţari között lévő (a térképprogram szerint) 14 km-es úton ne közlekedjetek, kivéve, ha terepjáróval mentek, és akkor is meg kell gondolni kétszer. Kb. 25 km/h-s átlagsebességet lehet ott produkálni, ha az ember az autóját egy darabban akarja tartani, ugyanis ott több út van, mint gödör. Amikor ehhez az úthoz értünk, már elmúlt éjfél… Marosvásárhely fele „kerülve” az út (a térképprogram szerint) 13 km (valójában nyilván több), és európai színvonalú. Nem lehet visszaadni azt az érzést, amint ülünk az autóban, éjszaka van, mindenki álmos, és azt hiszi, hogy a legrövidebb úton megyünk, egyedül én érzem, hogy ez nem így van, de senki nem hallgatott rám, hogy forduljunk vissza, amikor megláttuk az utat…

Egyebek mellett ezért volt már éjjel 3, amikor megérkeztünk Korondra, ahol természetesen nem tudtuk elfoglalni a lefoglalt szállást, de ezt legalább tudtuk előre. Csak másnap költöztünk be a házba, ahol jó volt nekünk. Ez volt vasárnap, és nem csináltunk semmit, csak a nagymama főzött, meg sétáltunk Korondon, ami egyébként egy (a két rendőrt leszámítva) csak magyarok által lakott kézművesfalu a Székelyföldön, és mindenki kerámiakészítéssel foglalkozik.

Hétfőn elmentünk Parajdra, a Sóbányába, aztán meg Szovátára, ahol nem fürödtünk a Medve tóban, mert lógott az eső lába. Érdekes módon ezen a napon semmi probléma nem történt. Utólag visszagondolva nem is értem. Ilyeneket láttunk Parajdon a Sóbányában:

És Szovátán:

Ez a ház mindjárt összedől, és kár érte...

Medve-tó

Ez is.

Ez nem.

Tuningolt Dacia.

Éjszaka rendkívül esett, ezért Lacival nyugodtan beszélgettünk hajnalig az évfolyam nőiről, abban a tudatban, hogy úgyse megyünk Brassóba, mert ez nem áll el, szakadó esőben meg ő nem vezet… Aztán reggel 9-kor felzavar, hogy mégis megyünk, mert elállt az eső. Persze csak Korondon állt el és csak fél órára, hogy elinduljunk a kb. 120 km-es útra, ami eltartott egy darabig, köszönhetően a változó útviszonyoknak… Brassóban persze eltévedtünk, mert egy lámpánál rossz sávba álltunk, így be kellett kanyarodnunk, ahelyett, hogy egyenesen mentünk volna tovább és a fél várost körbe kellett járni, mire megfordultunk. Mindezt természetesen szigorúan zuhogó esőben… Brassó egyébként olyan, mint Hollywood (lásd az ide vonatkozó fotót). Amikor megálltunk, kiderült, hogy csak nálam meg a két csajnál van esernyő. Ezért a házaspár férfi tagjával, akit Árpinak hívnak, elindultunk esernyőt venni. Brassóban. Zuhogó esőben. Gyalog. Rossz irányba. Több mint fél órába telt, mire találtunk esernyőboltot, de legalább tudtak ott magyarul. Aztán megnéztünk számos dolgot, és elhangzott az a mondat, amelyért érdemes volt idáig olvasni. A nagymama a régi városházán berendezett, egyébként politikailag enyhén inkorrekt múzeumban a következőt kérdezte ugyanis: „Transilvania az ugye Amerikában van?” (gyk.: Nem ott van.). A másik nagyszerű mondása, melyet a lányok meséltek: „Tetszik tudni, amikor a trianoni szerződésben elcsatolták Erdélyt Magyarországtól…” „Igen, az 1800-as években…” (gyk.: Nem akkor.)

Brassó egyébként egy nagyon szép szász város, ahol régen sem élt sok magyar, hanem inkább szászok, akik viszont mára nagyrészt elköltöztek Németországba, a helyükre meg értelemszerűen a románok kerültek, akik viszont beszélnek idegen nyelveket. Találkoztunk olyannal, aki angolul tudott, olyannal is, aki magyarul, mindenesetre tudtunk kommunikálni, és nem utáltak minket, amiért magyarok vagyunk.

Brassóból visszafele meglepő módon nagyon eltévedtünk. És amikor rájöttünk, hogy rosszfele jöttünk ki a városból, és ennek következtében megfordultunk, éppen elkezdtek leengedni előttünk egy vasúti sorompót. Ez kellemetlen, de azért előfordul Magyarországon is. Olyat viszont ritkán tapasztalunk kishazánkban, hogy egy Dacia pickup az éppen leereszkedő sorompót fél centivel elkerülve 150-el száguld el mellettünk… Brassó mellett tapasztaltunk.

Aztán nagynehezen hazamentünk Korondra, miután ismét sikerült a fél várost körbejárnunk…

De útközben voltak szép hegyek meg felhők.

Ilyeneket láttunk Brassóban meg onnan visszafele:

Brassóban esik az eső, de így is jól néz ki

Főtér

a régi Városháza. ebben van az inkorrekt múzeum

amikor már nem esett, felmentünk egy kilátóba, ahonnan ezt láttuk

"Hollywood"

szép.

Brassóból Korond fele valahol

ez is

Szerdán először megnéztük, hogy szállásadóink alkalmazottai hogy és hol készítik a kerámiákat:

Aztán elindultunk Marosvásárhelyre, ahol először turistáskodtunk kissé, megmutattam nekik, hogy milyen szép helyről származom, látták pl. a Teleki Tékában a Bolyai-múzeumot, a várat is, meg egyebeket… Majd otthagytam ezt a szerencsétlen társaságot, és önállósítottam magam. Elfoglaltam a különböző okokból csak aznap reggel megbeszélt szállásomat apukám egy régi barátjáéknál, aztán elkezdtem bejárni a rokonokat és ismerősöket, meg a régi helyeket.

De még mindezek előtt (eléggé el nem ítélhető módon) McDonald’s-ban étkeztünk, ahol is a következő történt. Dóri, aki meglepő módon az egyik lány a kettő közül, akik jöttek velünk, és eléggé finnyás, kifejtette, hogy miért nem issza meg a kóláját. Eszébe jutott ugyanis egy történet, amit Egyiptomban nyaraló ismerősei meséltek neki, akik ott megitták a helyi mekis kólát, amiben a víz helyi jégből készült, és megbetegedtek tőle. Ezért a csaj nem volt hajlandó meginni a kóláját. Hiába próbáltam meg elmagyarázni neki, hogy Európában vagyunk, meg hasonlók, nem igazán értette. Mint ahogy azt sem lehetett megértetni velük, hogy a románok nem mind utálják a magyarokat, sőt, merthogy nem szerbek… A kólát végül egy kisgyereknek adta az utcán…

Ezek után kimondottan örültem, hogy otthagyom őket majdnem két napra…

Ilyeneket láttunk turistailag (a családi barátok és rokonok képeit stratégiai okokból nem rakom ki, de a nagyszüleim egykori házát igen, bár az nem turisztikai látványosság):

címer a vár alatt, virágokból kirakva

vár. lehetne szebb, de legalább nincsenek benne román katonák, mint '90 előtt...

Kőrösi Csoma Sándor

itt laktak a nagyszüleim, amikor még éltek...

egy új Rákóczi-szobor, valamint Évi és Dóri Árpikával

Bolyai Farkas és János, akik vásárhelyiek voltak

Bolyai-kiállítás a Teleki Tékában, ami egyébként egy könyvtár

a Színház tér, ami kevésbé szép, mint amennyire fontos nekem...

Este pedig a tévében láttam az f+ csatorna helyi változatán egy régi Mónika show-t, román felirattal. Ezt állítólag nézik a románok. Ennyit a román-magyar ellentétről…

Belegondoltam, hogy ez az egész azzal jár, hogy vannak emberek, akiknek az a foglalkozásuk, hogy leírják, ami a Mónika Show-ban elhangzik, majd lefordítják románra… Szerintem ez a világ leghasznosabb munkája. Aki tud hasznosabbat, szóljon.

Csütörtökön délutánig Vásárhelyen voltam, további rokonlátogatásokat eszközöltem, elmentem a temetőbe nagyszüleim sírjához [amire azóta rádőlt egy fa, amit kivágtak az okosok, és a sír összetört... még szerencse, hogy van, aki elintézi az új sírt, és elvileg kártérítés is lesz...], aztán pedig busszal elmentem Szovátára, ami 19 km Korondtól, ott várt Laci. A marosvásárhelyi távolsági buszok nagyon furcsák. 15 személyes kisbuszokat kell elképzelni, amik gyorsak, kultúráltak, meg minden. Csak érdekességképpen: a sofőr, magyar lévén, egy helyi magyar kereskedelmi rádiót hallgatott, amelyen éppenséggel kizárólag magyar dalok szóltak, de ez az utazóközönség kb. felét kitevő románokat egyáltalán nem zavarta, nem haragudtak ezért senkire, hanem békésen utaztak.

Onnantól kezdve, hogy visszaértem Korondra, egyre csak fokozódtak az események, melyek következtében péntek estére kissé idegösszeroppanásom lett… Azzal kezdődött, hogy Laci fél 9 előtt valamivel megérkezett velem a házhoz, ahol kiderült, hogy megyünk Székelyudvarhelyre (28 km) étterembe. Ezután úgy indultunk el, hogy fél 11 előtt két perccel sikerült is rendelni, ami azért volt jó, mert pont zárni akarták már a konyhát… Mindez a Fényes nevű étteremben történt, ami nagyon jó hely lenne, ha nem lenne benne két roma származású zenész, akik Apostolt és hasonlókat játszanak szintetizátoruk és gitárjuk segítségével. Persze tudnak Dire Straits-et és Chris Rea-t is, méghozzá már-már jól, de ez sajnos a program kisebb részét tette ki… A társaság egyébként aznap a Gyilkos-tóhoz és a Békási szoroshoz szeretett volna elmenni, de az árvíz miatt ez nem sikerült nekik…

Az étterembe sajtos-tejszínes csirkét ettem, ami ilyen:

Mikor elindultunk kifele a városból, igencsak lassan közlekedtünk (kb. 40 km/h), mert vártuk Árpiékat, akik a másik kocsival lemaradtak. Eközben megelőzött minket egy hargitai (helyi) rendszámú Dacia, amelyből dudáltak nekünk és integettek nagyon. Ekkor a lányok hátul kórusban szólaltak meg, hogy azért csinálják ezt, mert magyarok vagyunk, és utálnak minket. Akkor ordítottam velük először. De nagyon. Hargita megyében szerintem összesen lakik kb. 10 román, és ők is mind rendőrök… December 5. miatt meg nem utál senki senkit. Legalábbis Vásárhelyen ezt mondták nekem. Meg azt is, hogy ne szidjam a románokat, mert nincs velük semmi baj. És ezt ottani magyarok mondták. És Mónika show-t néznek. Szóval nincs ott komoly magyarellenesség, csak ezt egyes itthoni politikusok nem szivesen hangoztatják. Nem értem, vagyis inkább remélem, hogy nem értem, miért...

Az étteremből visszatérve elkezdődött az a történet, mely visszagondolva rendkívül vicces, átélve már kevésbé… Ez volt A pörkölt tragédiája.

Előtte álljanak itt a pénteken Csíksomlyón és Székelyudvarhelyen készült képek. Ezek egyébként szép helyek.

a csíksomlyói templom

Szent László király a templomban

Szűz Mária helyi szobra olyan népszerű és segítőkész, hogy ilyen kedves táblákat adnak neki az emberek, akiken segített.

Szent István király

Szűz Mária és a kis Jézus

a szöveg: "Boldogasszony anyánk, magyarok nagyasszonya! Bocsáss meg nemzetünk azon tagjainak, akik 2004. december 5-én nem tudták, mit cselekszenek! Segítsd népedet, bendegúznak vérét, hogy újra otthonra találjon örök hazájában, a Kárpát-medncében, az Aranyos Szegelletben! dr. Csiby ..... Maradék Magyarország"
fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezt oda küldték innen. amúgy nem fűzök hozzá kommentárt.

Orbán Balázs szobra Székelyudvarhelyen

ez is Székelyudvarhely

ez is

háborús hősök emlékműve

egy új szoborpark, ahol van sok híres magyar, és Csaba királyfi állítólag hasonlít egy magyarországi pártelnökre...

Visszatérve A pörköltre...
Az egész még valahol Székesfehérváron kezdődött, ahol Árpi és neje rajtuk kívülálló okokból nem tudtak részt venni az utazást megelőző nagybevásárlásban, ezért ez Lacira és a nagymamára maradt… Ez azzal járt, hogy mindenből túl sokat hoztak. Kezdve azzal, hogy hoztak ásványvizet. Erdélybe, ahol van Borszéki víz. Ez olyan, mintha az ember Prágába vinne magával Borsodi sört. De ez viszonylag ártalmatlan dolog a túl nagy mennyiségben megvásárolt húshoz képest, melyet természetesen meg kell enni, mert nem visszük vissza, amit egyszer elhoztunk. Szóval csütörtökön este, miután visszaértünk az étteremből, neki kellett állni éjszaka pörköltet készíteni, hogy másnap miután hazaértünk Csíksomlyóról és Udvarhelyről, ahol nappal is körülnézünk kissé, már csak meg kelljen enni. Ez szép terv, csak közben estére a háziak pisztrángot ígértek nekünk… De nem baj, a pörköltnek el kell készülni. Ezért szegény Árpi, mivel nem volt más eszköz, kenyérvágókéssel vágta a húst, hegedülésre emlékeztető mozdulatokkal, éjjel kettőkor. A nagymama meg aztán kezdte főzni, és így alig aludt. De legalább elkészült A Szent Pörkölt. Másnap természetesen késve indultunk Csíksomlyóra. A gyerek és a nagymama miatt ez minden nap így volt. De nagyon. Udvarhelyen meg muszáj volt elmenni a Taverna étterembe Csorbát (leves) enni. Tényleg muszáj volt, mert kihagyhatatlanul jó és olcsó. Pisztrángot is kellett rendelni. Ennek elfogyasztása este 7-kor lett volna esedékes. Eleve akkor értünk haza, mert Udvarhelyen nem nyílt ki Laci kocsija, mivel elromlott benne a riasztó… Árpi ért az ilyenekhez, úgyhogy nem is lett volna semmi gond, ha akkor egyszer nem máshol parkoltunk volna. Mindenesetre elment egy fél óra, mire Árpit megtaláltuk, és ő kinyitotta a kocsit, oly módon, hogy tudományosan megütögette a riasztó távirányítóját.

Aztán mikor hazaértünk, 7 körül, még mindenki elindult a maga hülye dolgait intézni a faluba (sajtot venni, csajozni, vásárolni, stb.) És amikor még fél 10-kor sem volt sem pisztráng., sem pörkölt, sem összepakolt cuccok a másnap reggel hétórás indulásra, mert a két csajon és rajtam kívül nem volt otthon senki, akkor már kezdtem kicsit kiakadni. Aztán előkerült mindenki, és lett pisztráng. De a Pörkölt még mindig ott állt a fazékban. Ekkor az volt a hivatalos álláspont, hogy majd reggel 8-kor (figyelem! Terv szerint 7-kor indulunk!!!) eszünk Pörköltet. Nem így lett. A Pörköltet hazavitték. Béke poraira. Talán így leírva nem látszik, de a Pörkölt, a szó nélküli távozások, és a nem pakolás együtt már nagyon sok volt. Teljesen kiakadtam. Akik ismernek, azok közül páran tudják, hogy az milyen… A többiek nem tudják elékpzelni sem… Szerencsére mindezt magamban tettem és nem nyilvánosan. Csak kicsit üvöltöztem a csajoknak, akik kivételesen ártatlanok voltak. Annyira elegem volt, hogy ott akartam maradni Vásárhelyen, és később hazamenni valakivel. De szerencsére hazajöttem.

Másnap fél 12-kor indultunk el Korondról, ahol amúgy itt laktunk:

Azért sikerült ennyit késni, mert a bepakolás a másik kocsiba nem volt egy akármilyen művelet. A gyerek cuccai meg a nagymama rengeteg szatyra miatt. Ő ugyanis minden körülmények között reklámszatyrokkal közlekedik. Még a sóbányában is. Amikor már tele volt a kis Ford Escort, Árpi felhívta a figyelmemet, hogy az anyósa nemsokára kihoz egy hatalmas virágládát, amit még be akar rakni az autóba, és röhögjek nyugodtan. Ezt nem kellett kétszer mondani. Amikor megláttam ezt az objektumot, nem hittem a szememnek. Fotózni sajnos nem sikerült. Az egyébként már az első megállásnál kiderült, hogy kár volt benyomni a nagymama lábához ezt az izét, mert a gyerek ahogy kiszállt, összetaposta.

Hazaelemenet azért Kolozsvárt meg kellett nézni. És kész. Mert még nem látták. Az nem számít, hogy így sosem érünk haza... Aztán észérvekkel meggyőztek engem, hogy bírjam már ki, mert ők is kibírják, hogy kerülnek velem Miskolc fele. Kolozsváron amúgy pozitív változások vannak. Már csak egy gödör van a főtéren és nem kettő, a padok is egyszínű pirosak már, nem román nemzeti színűek. Ilyeneket láttunk ott:

ott van ilyen autó. a rendszámában benne van, hogy USA

Mátyás király

gödör, de piros paddal

templom

templom belülről

szószék, csak kicsit sötét

A hazaút további részében valamiért az a naív elképzelésem támadt, hogy ha átérünk a határon, már gyorsan eljutunk Miskolcra. Nem így lett. Mert persze a gyereknek enni kell, meg amúgy is izé, tehát Berettyóújfaluban megálltunk a Stop étteremben, ami amúgy jó, és ott ettünk. Ezt követően tök jól sikerült rossz irányba kimennünk abból a városból, de erre csak később jöttünk rá, úgyhogy vagy egy órát tekeregtünk az Alföld útjain, miután néhány halálos fordulást követően már majdnem Debrecen fele tartottunk. Egyszer oda is eljutottunk, és itt történt egy csodás esemény, melyről sajnos nincs fotóm. Megálltunk egy Shell kútnál, mert az jött szembe, benzinünk meg már nem igazán volt, ahol a bolt nyitva tartott ugyan, de ki volt írva, hogy benzint jelenleg nem árulnak… Aztán jött egy Mol kút és megmentett minket.

Naivitásom még ekkor is határtalan volt, ugyanis azt gondoltam, hogy innen már hamar elérjük az autópályát, ami jelenleg Görbeházánál kezdődik. De nem így lett. Ugyanis a 35-ös út, ami amúgy sem túl jó, most épp felújítás alatt áll, és mint ilyen, teljesen járhatatlan… Az indokoltnál jóval hosszabb idő alatt tettük meg a 48 km-es utat. Nem tudom, mennyi idő telt el, nekem ezer évnek tűnt…Éjjel 1 körül értem haza, a többiek meg értelemszerűen 4 körül…

De legalább láttuk Kolozsvárt, megsétáltattunk némi pörköltet, meg hasonlók.

Ez volt ott, és bár rengeteg hülye dolog történt, amit nem kívánok senkinek, összességében megérte, és örülök, hogy voltam ilyenen. Vásárhelyen kb. 4 helyre mehetek bármikor, és feltehetőleg megyek is.

20:50 | gregorio

2005. július 20., szerda

sokaknak megígértem, hogy megírom a 9-e és 16-a közötti erdélyi utam történetét, de sajnos ez egyelőre nem fér bele az időmbe. leghamarabb szombaton van erre esély. de akkor tényleg. talán. :)

21:32 | gregorio

2005. július 1., péntek

a világ momentán egész kereknek tűnik, de legalábbis gömbölyded. :)
mindez annak köszönhető, hogy a veszprémi családi barátokhoz való becuccolástól kezdve a hazajutáson át minden jól sikerült, még a Déliből a Keletibe is átértem időben, pedig ez Budapest jelenlegi állapotát figyelembe véve közel lehetetlen 40 perc alatt...
és mindeközben a Déliben lent a metrónál találkoztam Tímeával, aki volt osztálytárs és szemmel láthatóan jól van. éppen egy tévés tréning (aki érti, hogy mi az, szóljon) és egy fotózás között volt... közben meg itthon tanul kulturális antropológiát, ami szerinte nagyon jó és érdekes, ráadásul egy burkolt médiaiskola, amivel jobban el lehet helyezkedni, mint a nem burkolttal. érdekes, hogy ő az első ember, aki dícséri ezt a szakot, beleértve persze azokat is, akik oda járnak... ezen kívül megtudtam még, hogy Liliék hűtőjében nincs semmi, meg sok mást is. csak aztán odaértünk a Deákra, és ő 3-as metróval közlekedett tovább, én meg nem.
de ezzel még nem volt vége a kellemes meglepetéseknek, ugyanis a Keletiben Zitával futottam össze, aki általános iskolai osztálytárs, és pár éve újra tartjuk a kapcsolatot különböző szerencsés véletlenek folytán, melyek elemzése sokáig is tartana, meg nem is érdekes. illetve nem én futottam vele össze, hanem ő futott utánam. az IC-n két kocsival odébb ült mint én, de amikor meglátott, jól utánamszaladt. aztán majdnem egész úton beszélgettünk, és én jól elkerültem a kalaúzt... akár lóghattam is volna... :) ő is jól van, meg minden. abban maradtunk, hogy lehetőség szerint mielőbb újra találkozunk. kitárgyaltuk jól az egykori osztályt, hogy kivel mi van. a társaság legalább felét meg sem ismerném már, mert utoljára 10 évesen találkoztunk... ezzel ő is így van. meg kiderült, hogy Ötvös őt is tanította a Jezsuitában meg engem is a Hermanban, és ennek kapcsán számos vicces dologról volt szó. pl. mindkét helyen megesett, hogy 10 percig feltetett valakit aki nem tudott semmit. mindezt úgy, hogy az illető állt és nézett, ő meg 5 perc után közölte, hogy ez nagyon jó, csak lehetne kicsit gyorsabban. 10-15 perc után beírta az egyest, és megkérdezte az illetőtől, hogy szeretne-e javítani. a válasz ilyenkor persze igen. ezt követően az volt a módszer, hogy lapozgat a naplóban, majd mintha mi sem történt volna előzőleg, újra felszólítja az előbbi felelőt...
nálunk volt olyan, aki egy órán három egyest kapott így...

18:00 | gregorio

na már meg is van a shoutbox is, meg úgy az egész. most nincsenek idézetek, és linkek is csak kis számban, mert minek.
inkább majd írok be néha a a hangulatomhoz illő idézetet, dalszöveget, vagy ilyesmit. de nem most, mert reggel 8 körül tényleg muszáj felkeljek. ez pedig így is képtelenség, mert a koránkelésnél talán semmi sem áll távolabb tőlem...

0:00 | gregorio

2005. június 30., csütörtök

most minden másképp lesz, mert én azt mondtam.
dizájnváltás csak úgy, jól. a shoutbox kicsit eltűnik, de majd előkerül.

23:28 | gregorio

üdvözlök mindenklit blogom sokadik újrafeltámadása alkalmából.

nem tudom, van-e ennek értelme egyáltalán, mert úgyse fogom folyamatosan frissíteni, mert lusta vagyok. ha meg mégis, akkor de. csak az volt, hogy mostanáig vizsgaidőszak volt, amitől persze még lett volna időm írni, csak valahogy mégse. a másik, hogy mostanában nem sok dolog történik velem, ami meg igen, az Emil.RuleZ!-koncert, amiről mások írnak eleget úgyis.

most viszont itt a nyár, ami azért jó, mert tele lesz történésekkel, csakhogy ezek alapvetően olyan helyeken fognak történnii, ahol nincs net, így legjobb esetben is az lesz, hogy ritkán írok blogot, de akkor nagyon.
a rosszabb esetet szerintem nem kell kifejtenem.

amúgy érdekes dolog, hogy vége a vizsgaidőszaknak, de egyáltalán nincs bennem az a húdefelszabadultamvégreittanyármenjünkbulizniésizédejódejódejó-érzés... ha nem tévedek, első félévben is így voltam, de akkor mondjuk nem volt nyár.
meg az is benne vana pakliban, hogy esetleg nem sikerült a mai vizsgám, és ez nyomasztó kissé, mert nagyon fontos lenne (5 kredites a tárgy, és van neki folytatása). eddig még nem buktam turizmus tanszékes tárgyból, és ezt szeretném (szeretem volna?) a jövőben is fenntartani...

16:40 | gregorio

2005. május 6., péntek

nagybátyám mostanában régi diákat scannel. méghozzá nagyon jól. köszönet neki ezért.

19:47 | gregorio

na már megint nem írtam. közben ismét történtek Emil.RuleZ!-koncertek, és az jó volt. pl. április 25-én a ZP-ben, esőben. erről képek is vannak a VK-képtárban. ahogy a május elsejei tabáni és nyíregyházi koncertekről is. ez utóbbi kimaradt az életemből, de ez nem nagy baj. a Tabán jó volt, erről is vanak ott képek valahol.

a Tabán közben sajnos nem volt túl jó kedvem, mert május elsején reggel elhunyt Pásztory Zoltán, az Illés dobosa. nyugodjék békében.
(azt tényleg csak zárjóelben, hogy egy ilyen szomorú esemény kapcsán hogy tudnak veszekedni egyes emberek apró nézetkülönbségek és a halálról vallott eltérő felfogásuk miatt...)

aztán. volt még sokmminden, de most nincs kedvem leírni. majd. vagy akkor sem.

19:41 | gregorio

2005. április 21., csütörtök

hogy van az, hogy észre sem veszem, és több mint egy hétig nem blogolok? :)
mások viszont észrevették. hárman is. :)

azt mondja itt csinszka, hogy meg kéne bütykölni az izét, hogy ne legyen lenn. csin, ha segítesz, lehet szó róla. :)

különben már megint nincs semmi, de legutóbbi jelentkezésem óta történt egy s más.

pl. múlt szerdán voltam Prága after-partyn, ami abból állt, hogy projektoron vetített nekünk fotókat a tanszékvezetőnk, aki egyébként az egyik legjobb ember, aki valaha tanított engem, az általános iskolai tanítónéniket is beleértve. pl. velük valahogy sosem söröztem. :)
a vetítés során meglepve tapasztaltam, hogy a digitális fotók ilyen nagyban kivetítve is kinéznek valahogy, sőt. az emberek majdnem megszólaltak, és a hó is szinte leesett a képekről. :)
az is jó volt, hogy olyan emberekkel buliztam utána, akikkel korábban nem nagyon, és mindez olyan jól sikerült, ahogy itt Veszprémben ritkán szoktak nekem bulik mostanában. és azóta van egy dilemmám is, hogy az ember az eszére, a szívére vagy a .... (ja hogy ezt lányok is olvassák?) szóval vagy valami másra hallgasson? és nem tudom. bár szerintem azáltal, hogy ezen agyalok, ahelyett, hogy cselekednék, máris az eszemre hallgatok, vagy mittudomén.

hétvégén meg otthon voltam. unokatestvéremmel, akit nevezzünk bátran Zoltánnak, hiszen miért is ne, bár lentebb már a nicsnevén említettem, de mindegy... szóval vele voltunk szombaton a Horváth Kornél-Szakcsi Lakatos Béla duó koncertjén, ahol is megállapítottam, hogy Horváth kornél annyira zseniálisan bánik az ütőhangszerekkel, hogy azt nem igazán lehet szavakkal leírni.
előtte, még pénteken, voltam Miskolc-Tapolcán interjút csinálni Ostorházi Imrével, aki a Kikelet Klub Hotel tulajdonosa. minderre azért volt szükség, mert a tanszékvezetőm olyan házit adott fel turizmus gazdaságtanából, amihez ez kellett.

amúgy rájöttem, hogy akár olyan blogot is írhatnék, mai nem arról szól, hogy mi van velem, merthogy semmi, hanem filozofálgathatnék izékről. csak az a baj, hogy ahhoz nincs mindig kedvem.
a lényeg, hogy írok.

ja, és még egy közérdekű közlemény Csinszkának és persze minden más érdeklődőnek: Hajós a dohányzásról énekel Zazie-intrót valamint a LOVE-ról is énekel Zsuzsa zongorakíséretével, amíg Bab húrt cserél . merthogy elszíktotta.

ja, közben tegnap még mikró zh is volt, ami nem sikerült jól.

(igen, lehetne ezeket napi rendszerességgel megírkálni ide, vagy ha már mégse, akkor időrendben megírni... de most így van kedvem. :) )

19:04 | gregorio

2005. április 12., kedd

az index címlapján már megint egy érdekes dolog található. ez pedig nem más mint a South Park-figuragenerátor. tessék örülni neki. én már vagy egy órája ezzel szórakozom.
ha szerepelne a South Parkban, így nézne ki az az ember, aki megbuktatott matekból:

a mikroökonómia tanárom meg így:

az a bácsi, aki a matekelőadást tartotta, meg így:

az egyik szobatársam meg így:

Sunyi haverom meg így:

van még, de ezek lettek igazán jók.
majd ha lesz kedvem, csinálok olyan emberekről is, akik esetleg olvashatják ezt a blogot, vagy olyanokról, akiket ismernek az olvasók. de lehet, hogy nem. :)

19:27 | gregorio

nincs semmi, de azért írok, ha már egyszer újra.
mindenesetre voltam most kondiban, ami azért nagy esemény, mert félév elején úgy terveztem, hogy minden héten megyek, ehhez képest meg most voltam harmadszor. mindig közbe jött valami. pl. amikor olyan beteg voltam, hogy három napig hánytam, valahogy nem nagyon vitt rá a lélek ilyesmire.

egyébként még az van, hogy mostanában rámtört az Erdély és Marosvásárhely iránti honvágy vagy mi. mondjuk honvágynak nem lehet mondani, mert sosem laktam ott, de 1998 óta nem jártam ott, azelőtt meg évente többször. és jó volt. kötődik hozzá a gyerekkorom sok szép pillanata, apukám, amint végre ráér velünk foglalkozni, a nagyszüleim... csupa olyan személy és érzés, akik és amik már nincsenek és nem is lesznek...
de ettől függetlenül nagyon megnézném már, hogy mi van arra. és nyáron ez be is fog következni. hogy hogy, arról fogalmam sincs, de akkor is.

15:52 | gregorio

2005. április 11., hétfő

megnézegettem a nem túl nagyszámú régi bejegyzéseimet, és rájöttem, hogy volt ott szó egy olyanról, hogy angol óra. az történt 2. félévben, hogy végül ketten vettük fel, erre meg megszűnt a csoport, és én átmentem egy olyanba, ahol nagyarányú tanulás zajlik, és ez néha jó, néha nem.

meg van még szó lentebb egy olyanról, hogy M. hát most nem lesz.

22:52 | gregorio

érdekes érzés újra blogot írni mintegy 17 hét kihagyás után... :)
tulajdonképpen kár is lenne megpróbálnom leírni, mi minden történt velem ezalatt. mint ahogy azt sem tudom igazán szavakba foglalni, miért nem írtam ennyi ideig blogot.

azt még csak-csak meg tudom indokolni, miért hagytam abba akkor. jött a vizsgaidőszak, és nem akartam erre "pazarolni" az időmet. de hogy miért nem folytattam február elsején az utolsó vizsgám után, azt nem tudom. pl. megírhattam volna, hogy a matek zh, ami után utoljára írtam ide, nem sikerült. mint ahogy a turizmus rendszere sem, amit akkor csak egyszerűen turizmusnak neveztem, mert még nem volt turizmus gazdaságtana és turizmus marketing. mivel a rendszere vizsgaidőszakba aztán sikerült, most vannak ezek. :) meg sok más is. és lassan újra vizsgaidőszak, de mostmár tudom, hogy önálltatás lenne, ha azért nem blogolnék vizsgaidőszakban, hogy több idő jusson tanulásra. :)

vagy az utolsó vizsgám után két nappal megírhattam volna, hogy milyen volt Szegeden az Emil-koncert (de mivel a VK-sok tudják, a többieket meg nem érdekli annyira, ezt mellőzöm), aztán volt még sokminden. VK-buli is volt valamikor, meg aztán február vége fele voltam Pesten egy olyan hétvégén, ahol csütörtökön Emil-koncerten voltam az a38-on, pénteken Takáts Tamáson a Josefinában, szombaton meg Török Ádámon a Bem rockparton. mindegyik jó volt, különböző mértékben. csak nagyon meg voltam fázva.
aztán voltam Prágában szakkiránduláson, ez is jó volt, csak nagyon hideg. akár rakhatnék is fel róla képeket. lehet, hogy egyszer ezt fogom tenni.

valamikor BJO-n is voltam. jó volt az is. nagyon.

közben meg mennek a hetek folyamatosan, és nem sok történés van, kivéve, amikor mégis. mostmár valahogy nem járok minden héten bulizni Veszprémben, de annyira nem is hiányzik. persze azért szoktam alkohollal találkozni. :)
pl. amikor márc. 31-ápr 1-én Debrecenben jártam Hermánál, és ott jól ittunk Viktor és GP társaságában, és én nem bírtam nagyon, de ezt tulajdonképpen predsztinálta a társaság. és a Tescoban valahogy nálunk maradt egy bevásárlókocsi, ami tologattunk kicsit Debrecenben. :)

legutóbb meg Gödöllőn voltam Emil-koncerten, ami egy érdekes dolog, mert Kisvári Feri, az új dobos nagyon jó, a zenekar is nagyon jól játszott, a közönség viszont katasztrofális volt. (ha valaki mégis gödöllői és normális egyben, attól bocs. : ) )
és volt Víkéj drájv, melynek pilótáját nagyon bírom továbbra is, és azon gondolkoztam, hogy napokig is el tudnám hallgatni eszmefuttatásait a világ legkülönbözőbb dolgairól. :)

most meg itt ülök a gépem előtt a koleszban, lassan kezdek megéhezni, és ez hamarosan evésbe fog torkollni. :)

amúgy ma volt egy rakás hülye óra, de ez nem érdekes.
ellenben történt ma valami, ami történelmi esemény, és amikor utoljára írtam a blogba, akkor is pont erre vártam, és most megtörtént. egyszer majd elmesélem.

19:48 | gregorio

2004. december 13., hétfő

nahát. ma volt matek zh, nem tudom hogy sikerült. majd kiderül. meg van 19. születésnapom is, és ez elvileg jó nekem. holnap meg lesz turizmus zh, ami már kevésbé jó, mert alig bírtam rá tanulni, de majdcsak lesz valahogy. és akkor jó lesz.

különben Deák Bill Gyula egy nagyon jó énekes. ez most csak úgy.

23:36 | gregorio

2004. december 12., vasárnap

majdnem három hétig nem írtam. ennek különösebb oka nincs, csak egyszerűen nem volt kedvem. most viszont blogolok egyet, mert nem érek rá. :) holnap matek zh, ami egy érdekes dolog, mert van róla némi fogalmam, de az előzőről is volt, mégse sikerült. most viszont optimista vagyok. meg születésnapom is lesz holnap. mondjuk az optimizmus nem volt minidg jellemző rám az elmúlt hetekben, pl. múlt héten egyszer olyan szinten voltam depresszív, hogy magam is megijedtem. de aztán hirtelen elmúlt ez.
kedden meg írtunk jó pszichológia zh-t, ami nagyon könnyű volt, és élvezetes is, viszont ebből sajnos az következik, hogy minden egyetemi előadók legnagyszerűbbikét, dr Wirth Ernő pszichológust már csak jövő héten látjuk, aztán megszűnik vele a kapcsolatunk.
ezen és a zh- és vizsgaidőszakon kívűl minden szép és jó, pl. M.-nek nevezett nőneművel nagyon jó barátságban vagyok mostanság, és lehet hogy idővel majd nem csak abban leszek, de nem szabad az ilyesmit elkiabálni. igazából számítani se lenne rá szabad, de én akkor is számítok.
más: hogy mi is volt az elmúlt három hétben? semmi. ugyanaz ami eddig. hétközben jól elvoltam veszprémben, buliztam, aludtam, tanultam meg ilyenek. hétvégén meg mindig hazamentem, és ott voltam matektanárnál, otthon, meg erre-arra.
kedden meg bekerült az első aláírás az indexembe, számtechből. és ez jó nekem. holnap angolból is kapok. aztán oda (angolra) soha többet nem kéne menni, de sajnos szükséges a szakmai nyelvvizsga miatt, és második félévben elvileg nem igazán lehet más csoportba átmenni, mert az emberek többsége szeretne ott maradni, ahol van. nem tudom mi lesz, mert a mi csoportunkból összesen hárman lennénk hajlandóak maradni. és mi is csak úgy, ha beszélünk a tanárral, hogy esetleg tanítson is valamit. :)

megint más: lesz majd ilyen kommentáló shoutbox, csak nem most. :) meg nemszürke háttér is lesz egyszer, de az se most. :)

21:55 | gregorio

2004. november 22., hétfő

szerda óta nem írtam. hogy mik vannak...mindegy. ez van, vagyis ez nincs.
pedig utána még volt csütörtök, újabb zseniális angol órával, ahol a tanár nyltan közölte velünk, hogy nem írja a hiányzókat, és tulajdonképpen mindegy neki, hogy bejárunk-e. :))
éljen a színvonal! :)
aztán még volt csütörtökön egy borzasztóan fárasztó matek-gyakorlat, ami már-már elviselhetetlen volt. de azért Bettivel, aki kb annyira hülye matekból mint én, valahogy tartottuk egymásban a lelket. aztán meg volt jó nemzetközi gazdasági kapcsolatok, amit egy kávé után már élveztem is, mondjuk volt is mit élvezni rajta, hiszen megtudtuk, hogy a szovjetek annak idején sok átvett találmányt állítottak be sajátjuknak, pl. a röntgensugarat is, és ezt egy remek történet is bizonyítja: a 17. században ugyanis egy orosz katona a frontról azt írta otthonmaradott menyasszonyának: "átlátok rajtad, te ribanc." ez az óra ilyen. de ez jó. és csak az tud jegyzetelni, aki érti, hogy miről van szó. így pl. én is tudok, és kimondottan tudom élvezni, amikor a sok hülye csaj kédezi, hogy most mivaaaaaaaaaaaaan? persze csak ha nem tőlem kérdik. :)

aztán meg hazamentem. életemben először Veszprémtől Miskolcig vonattal, ami közösségi szempontból jobb mint a busz Pestig, mert sokan megyünk együtt ismerősök, és az jó. és még olcsóbb is. Pesttől meg együtt mentem a vonaton Directorral, és ez jó volt nekünk vagy nem. de még mielőtt ez a folyamat kezdetét vette volna, végre odaadtam hajnali lánynak a kétlemezes Fonográf-dvd-t, amit kb. két hónapja ígérek már. de legalább most megtettem. :)

otthon meg jó volt, ettem, aludtam, beszélgettem öcsémmel és anyukámmal, kb. ennyi volt a fő program csütörtök estétől vasárnapig.
pénteken ettem nagymamámnál, meg jött unokatestvérem, akit akár JakSi Parancsnoknak is nevezhetünk, és ez szintén jó volt, bár nem maradt estére dumálni meg inni, mert tanulnia kellett, és ez nem volt jó. mondjuk jó esély van rá, hogy végül nem tanult, mert egy csomó olyan zenét kapott tőlem, amit nagyon szeret, és biztos azt hallgatta. délután meg voltam Olgi néninél matekozni, ami jó is volt, mert okosodtam egy kicsit, meg nem is, mert fárasztó volt, és látszott szegény Olgi nénin, hogy úgy hiányzok neki, mint egy púp a hátra, mert az unokái betegek, meg ott volt náluk a 80 év körüli beteg anyósa, meg hasonlók. de azért szivesen matekozik velem így is, mert anyukám az egyik legkedvesebb kolleganője neki.

szombaton délután meg voltunk színházban családilag, és láttuk a Portugált, ami nagyon jó volt. égre már láttam egy jó darabot is Miskolcon. este meg találkoztam Tóthtal, aki új(abb) szokásához híven teljesen normális. és ez jó neki. meg nekem is. meg aztán futólag Csabával is összeakadtam, aki elmondta, hogy a Ksimanót azóta is becsülettel őrzi. ez azért nagy megnyugvást jelent nekem. :)

vasárnap meg visszajöttem. mivel nem tudtam telefonon IC-jegyet rendelni (mindig foglalt volt a vonal), szokás szerint a 13.15-ös gyorssal, majd Pesttől busszal. jó volt így is. itt meg Songokuval és Ticsuval megvolt a szokásos esti baromsági szint, és ez jó volt nekünk. megnéztük a Naracs, tetves és Dugót, ami szintén jó volt.

ma meg ma van. angolon nem voltam. négyszer egymás után bemenni azért durva elvtelenségenk számítana. viszont voltam földrajzon, hosszú idő óta először, és megnyugodva tapasztaltam, hogy a nekem meglévő tavaly előtti jegyzet lényegében nem tér el attól, ami az előadáson elhangzik. aztán volt szociológia, ahol megtudtam, hogy Timko matekon meg akar majd ölni engem, amiért nem mentem angolra, de matekon kiderült, hogy ezt csak Melinda terjeszette, akiről egyöntetűen megállapítottuk, hogy boszorkány. amúgy a matek fárasztó volt.

aztán meg jöttem vissza, kajáltam, lusta voltam blogot írni, aztán erőt vettem magamon, és mégis.
szerencsétlen szobatársaim meg számtechen vannak most az öregasszonynál, aki az első órát úgy kezdte, hogy "ez itt a számítógép, ha megnyomjuk ezt a gombot, akkor bekapcsol." azért elszomorító, hogy 2004-ben van ilyen...én egy fiatal sráchoz járnék, aki normális, de az ECDL-vizsgámnak köszönhetően fel vagyok mentve. és ez jó nekem.
sok más is jó nekem, pl. amikor a fénymásolóban váratlanul találkozom valakivel, akire nem is számítok, ráadásul ő is véletlenül jár csak arra...

19:02 | gregorio

2004. november 17., szerda

nahát. tegnap voltam fogorvosnál, aki nagyon kedves volt, és jól betömte egy fogamat, de mivel még van több lyukas fogam, ezért jvő kedden újra megyek. hát ez van. nem nagyon zavar.

este meg jól megünnepeltük Sunyit. ez részemről viszonlyag nagymennyiségű alkohol elfogyasztásával járt, ami nem lenne baj, ha most is úgy bírtam volna, mint a gólyabálon. de sajnos nincs nekem ilyen szerencsém. eléggé kiütöttem magam, így aztán most másnapos vagyok. mondjuk turizmus rendszere gyakorlatra elmentem, de nem voltam hiperaktív. az viszont jó volt, hogy rájöttem, hogy nem kell már házit csináljak, mert megvan a 3 elfogadott házim, ami az aláírás feltétele, és mivel a gyakorlatvezető kifejezetten mondta, hogy akinek már megvan a 3 házija, annak nem kell megcsinálni, nem is fogom. délután viszont megint kihagytam a vendéglátás előadást, és inkább aludtam. mit mondjak, rámfért. jövő héten meg úgyis szünet lesz szerdán, úgyhogy akkor se megyek. azután viszont muszáj lesz.

holnap végre megyek haza. és akkor jó lesz. 3 hetet voltam egyben Veszprémben, és már kezd honvágyam lenni, pedig nem szokott.

azért valami jó is történt ma: M., akiről már volt szó korábban, (ő az a lány, akivel a gólyabálban majdnem, de aztán mégse, és nagyon sajnálja stb.) írt sms-t, amiben boldog névnapot kívánt. ez nagyon szép és kedves dolog, igazán jólesett, sőt. a gond csak az, hogy ma Gergő nap van, én meg gergely vagyok. de nem baj, a gesztus a fontos, amit azért meglehetősen nagyra értékelek. :))

más: ma msn-en elmélkedtünk egy jót KRL barátommal a kettős állampolgárság kérdéséről. igazából fogalmam sincs, hogy lehet egy olyan törvényről szavazni, aminek még csak tervezete sincs, de azért mégis inkább az igen fele hajlok, mert az biztos, hogy azok az ellenkampányfogások, hogy minden magyar áttelepül, és rajtunk fognak élősködni, továbbá a Fideszre szavazni, teljesen alaptalanok. itt egész másról van szó. és ha már felmerül ez a kérdés, akkor hogy is szavazhatnánk nemmel, ha utána szertnénk még határon túli honfitársaink szemébe nézni? mit érezne az a szerencsétlen vajdasági vagy kárpátaljai magyar, vagy akár a kevésbé szerencsétlen erdélyi vagy felvidéki, ha az anyaprszág nemet mond rá? még ha nincs is rendesen átgondolva ez a majdani törvény, és némi többletkiadással is jár a magyar államnak, akkor sem mondhatunk nemet, bármilyen egyszerűen is megoldódna azzal a "probléma".

22:26 | gregorio

2004. november 16., kedd

amúgy meg ma volt már két előadásom, de ebből a legjobb, a pszichológia, mely az egész évfolyam nagy kedvence, sajnos csak fél órás volt, mert Wirth mesternek dolga volt, de azt mondta, inkább így oldja meg, minthogy pénteken 6-kor tartaná meg, mert csak akkor van szabad terem, de arra úgyse jönne be senki. milyen igaza van! ő bizony egy nagyon korrekt ember, szeretjük is. aztán meg beszélgettem különböző emberekkel, pl. M-el, aki egy lány, ési kezd nekem egyre fontosabb lenni, és ez nem is akkora baj, bár ki tudja. mert én nem. :)
viszon fél 3-ra meg megyek fogorvoshoz, aki ugyan ismerős, de attól még pont úgy tömi be a fogamat, mintha nem az lenne, tehát nyilván nem a legkellemesebb pontja lesz ez az egyébként remek mai napnak.
nem úgy az este, ami annál sobb lesz, hiszen Sunyi valamikor most a napokban volt 19 éves, és ezt a társaságnak testületileg meg kell ünnepelni. ez jó dolog, bár valószínűleg egy ipari méretű berúgásban fog kiteljesedni. majd meglátjuk, és beszámolok. :)

12:39 | gregorio

kaptok Tesco mackót jól. a képbeszúrás valamiért nem megy, pedig mindet jól csináltam, de sebaj. tessék, itten van.

12:34 | gregorio

2004. november 15., hétfő

most meg hétfő délelőtt van, ami nem egy túl jó dolog, annak aki bejár általános gazdaságföldrajzra. de az nem én vagyok :) viszont reggel voltam angolon, ahol szokás szerint már megint 5-en voltunk bent a 10 emberből. azért nem mindig ugyanaz az 5 ember jár be, véletlenszerűen váltjuk egymást. de valahogy mindig 5-en vagyunk, sosincs 6 vagy 4 ember. érdekes dolog ez. legalább valami érdekeset is találtam az angolban. mert az semmi esetre sem nevezhető érdekesnek, ahogy egy óra lezajlik, és a tanárnőnek nevezett rendkívül közönséges létforma egy fél órán át magyarul beszél arról, hogy milyen filmet látott a moziban, és ennek mindössze annyi köze van az órához, hogy valamelyik feladatban felbukkant a cinema szó. aztán teljesen spontán átváltott a feng-shui témára, amivel végképp sikerült lefárasztania minket. mondjuk én, anyukámnak köszönhetően valamennyire nyitott vagyok az ilyen természetfeletti dolgokra, de semmi esetre sem abban a gagyi, igénytelen formában, ahogy ez a nő gondolkodik. egyszerűen irritáló.
arról nem is beszélve, hogy az egyik csaj a csoportból azzal fogadott, hogy hallotta, hogy a gólyabálon jól kiütöttem magam. na jó, ittam, méghozzá nem is keveset, de egyáltalán nem ütöttem ki magam. és ezt ő csak úgy hallotta. hogy kitől, azt nem mondta meg. hát ez szép. nem mintha negyon zavarna, de azért ne terjesszenek már rólam olyat, ami nem is úgy volt, pláne ne olyan, akiről nem tudom, hogy ki.

10:38 | gregorio